Gondolatok a teáról

Az aromás csoda

Legalább olyan elterjedt, mint a kávé és ugyanúgy legendák kísérik hosszú történetét.

A legismertebb és elterjedtebb kínai legenda szerint Shen-Nung császár véletlenül, egy a csészéjében lévő forróvízbe hulló tealevél kapcsán fedezte fel.

Teának a teacserje feldolgozott levelét, illetve annak koffeintartalmú, élénkítő, frissítő hatású forrázatát nevezzük.

Több fajtája létezik; fehér tea (alapanyaga a teabimbó és a bimbó alatti első levél), sárga tea (nem fermentált, nevét a kész forrázat színéről kapta), zöld tea (az erjesztés fázisa elmarad), vörös tea (részlegesen van erjesztve, aromája, színe a zöld és a fekete tea között áll) és végül de nem utolsó sorban a fekete tea, amely a legismertebb mind között (a fermentálás teljesen végbe megy az erjesztés során).

Elkészíthetjük különböző módszerek szerint, mint például a nálunk legismertebb angol módszer (a teafüvet először forrásban lévő víz fölött enyhén átgőzölik, majd leforrázzák, 5 perc állás után, teaszűrő keresztül kiöntik a poharakba, majd ízesítésre tejet és cukrot használnak). Az orosz módszer szerint szamovárt használnak, míg a kínai módszer szerint a zöld tealeveleket négyszer forrázzák. A japán módszer teaport használ és igazi szertartás épült az elkészítés köré, melynek igazi tudói a gésák voltak. Az ismertebb módszerek között helyett kapott az indiai is, melynél a teát nem tiszta vízzel hanem egy tej-víz-cukor keverékével forrázzák a teát, ízesíthetik magvakkal és süteménnyel fogyasztják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.