A minap Kondorosra voltam hivatalos egy, amolyan zártabb, nyíltnapra…
Haluskát főzött a városka apraja, nagyja. A Szlovák Önkormányzat szervezésében egy baráti, családias örömfőzés részese lehettem.
A Napsugár Vendéglő adott méltó otthont a rendezvénynek, ott sürgött-forgott a vendéglőt, immár 21 éve, működtető család több generációja is. A dédi felügyelte a legfiatalabbakat, akik felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal és ügyességgel gyúrták, nyújtották a hagyományos ételt.
Képviseltette magát a városka szlovák testvérvárosa, Nagysalló is. Elhozták nekünk az eredeti szlovák haluskát is, a hamisítatlan bryndzové haluškyt, a juhtúrós galuskát.
Haluska, görhöny, dödöle, bányászgaluska, sztapacska, tótgaluska, nyögő, gönc, letyegő meg még kituja mennyi neve van a hasonló alapanyagból készített ételeknek. Krumpli, liszt, hagyma, zsiradék egyszerű hozzávalók, végtelenül sok lehetőséggel.
A helyi szlovákok inkább a helyi „haluskát”, a kézzel gyúrt, vágott házi tésztát készítették el burgonyával, káposztával, tehéntúróval – pörcösen, ahogy azt kell -. Volt, akinek a „kis” tehene, úgy hívják, hogy kecske, adta a rávalót… Volt ott aztán mákos-mézes is az édesszájúaknak. És lehetett kóstolni, akár minden versenyzőnél, ó igen, a mennyország.
Jó volt egy kicsit visszaröppenni az édes nagymamám szoknyája mellé. Nézni mélázva a szorgos kezeket, a sodrófát és az éles kést, ahogy a metéltet alakítja ki, határozott vágásokkal az aranyszínű tésztakölteményből.
Színes, szépséges dekorációk, parádés hangulat, szlovák folklór, ajándék tészta. A vendéglő melletti házban helyett kapott, a család által gyűjtött és babusgatott helytörténeti kiállítás csak hab volt a tortán. Ámultam, bámúltam, gazdagabb lettem!
Szóval, a nap margójára; remélem jövőre is meghívnak és hírét hozhatom ismét a jól sikerült programnak.
Fotók: Fazekas Erika
Még több fotó a rendezvényről, vagy a helytörténeti kiállításról a facebook oldalunkon:
